Összes oldalmegjelenítés

2012. január 15., vasárnap

Ibolya...


Ma kaptam nagymamámtól 3 csodaszép Ibolyát!
Mindig gyökerezteti őket, aztán az a vége hogy nem fér a sok virágtól.
Ha elmegyek hozzá, akkor mindig meg kell néznem az összes virágot, hogy milyen sokat fejlődtek, vagy éppen virágozni kezdtek, stb...
Szerintem tőle örököltem a növény imádatomat! :)
Kiskoromban minden hétvégét náluk töltöttem. És van egy emlékezetes történet, amit tatám a mai napig szívesen emleget.
Egyszer egy szép napon leszakítottam az összes virágot, ami éppen nyílt a kertben, és kiültem a kapuba árulni őket. Szerintem mama szívinkfartus közeli állapotba kerülhetett, amikor meglátta, de nem szólt egy szót sem.
Nem jött egy vevő sem! 
Nagyapám megsajnált, és megállított az utcában egy embert, adott neki pár forintot, és megkérte hogy vegyen tőlem virágot! :)
Boldogan szaladtam be hozzájuk az örömhírrel, hogy eladtam pár szál szegfűt!
Annyira jellemzi őket ez a történet!
Nagyon szerettem náluk lenni! És most is szeretek hozzájuk menni!
Idén lesznek 60 éves házasok! :)
( Bár tata mondogatja, hogy ideje lenne lecserélni mamát! :D)





***



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése