2017

Kedves Mindenki!

Sokáig gondolkoztam hogy írjak-e arról, amiről most fogok.

Nem célom a szánalomkeltés, és eddig nem is éreztem magamban a késztetést hogy beszéljek, vagy írjak erről, de most úgy érzem jól esne, úgy érzem ki kell írnom magamból.

2017 megadta nekem életem legnagyobb ajándékát, és végére a legnagyobb átkot is.

Tudjátok hogy tavaly született meg a kisfiam, akire hosszú éveket vártam, és akiért rengeteget küzdöttem. Végül az élet csak úgy megadta nekem, mindenféle erőlködés nélkül, a legtermészetesebb módon, ahogy csak lehet. :)

Boldog babázással teltek a napjaim, míg november végén nem diagnosztizáltak rosszindulatú terhességi mellrákkal, ami sajnos már áttétes. Nem tudom elmondani milyen érzés az, amikor ezt közlik veled, nem tudom elmondani hogy fordul meg veled a világ egyik napról a másikra.

Nem fogok itt hosszú lelkizésbe bonyolódni, bár lehet hogy néha nem ártana gyengének lenni, és kiadni mindent ami bennem van. 

Rengeteg dolog kavarog a fejemben, és nem tudom hogy mi az ami idevaló, mi az ami nem. 

A blog kedvelőinek száma napról napra nő, lassan eléri a 3000 követőt, úgy,hogy én elég inaktív vagyok. Egyszerűen csak tudatni akartam Veletek, hogy mi van velem. Nem tudom mi lesz a blog sorsa, az biztos hogy nem lesz rákos napló! 

Már csak azért sem, mert nem vagyok hajlandó betegségtudattal élni, nem vagyok hajlandó tudomást venni erről a dögről! 
Persze a kezelést elkezdtem, olyan gyorsan hogy magam sem hittem. A diagnozistól számított 3 héten belül megkaptam az első kemót, amit szerencsére elég jól viseltem. 

A szép dolgokra akarok figyelni, azokra amik örömmel töltenek el, és boldoggá tesznek. 
Életem legnagyobb harca lesz, de győznőm kell, mert itt van ez a kis Manó, akit fel kell nevelnem. Nincs más opció!!!
Egy újabb feldatot kaptam az élettől, amit meg kell oldanom. 
És tudom hogy most sok emberben megmozdul a segíteniakarás, de kérlek benneteket, hogy ne kezdjetek el bombázni orvos nevekkel, módszerekkel, mert a legjobb kezekben vagyok, és mindent megpróbálok, amiben Én hiszek. 
Mindenki azt kérdezi, hogy miért?! Hiszem hogy ennek is oka van!
Valamit meg kell tanulnom! 

EGÉSZSÉGBEN gazdag új évet kívánok mindenkinek! 

Évi