Amióta itt lakunk a tanyán, az egyik téli elfoglaltságom a madarak megfigyelése. Előveszem a kisállathatározót, és próbálom beazanosítani őket.
Az egyik ablakunk alatt van egy etető, ami egyre népszerűbb a környékbeli kismadarak körében. Ma például óriási volt a forgalom, mert egész este esett a hó.
Csináltam is egy Time-lapse felvételt róluk:
Hihetetlenül gazdag itt a madárvilág! Olyan madarakat láttam már itt, amiket otthon soha. Nem véletlenül van itt a szomszédban a Kiskunsági Nemzeti park.
Ma lehetetlen küldetésre vállalkoztam, és az ablakon keresztül, szakadó hóban megpróbáltam lefényképezni egy párat.
Az én kis kedvencem, a kék cinege.
Íme a zöldike
Hé, te ott! Mit csinálsz azzal a nagy masinával?
Meggyvágó, aki nem az etető, hanem a keskenylevelű ezüstfa termése miatt jár hozzánk.
Vele bajban voltam, és nem is vagyok biztos benne, de talán ő az erdei pinty. Valaki megerősítene benne?
Valamiért szerencsém volt, és sikerült a ritkább fajtákat lefényképeznem. Szokott még hozzánk járni tarka harkály, fekete rigó, fülemüle, gyurgyalag, rengeteg szarkánk és szén cinkénk van, és egyszer a kerti tóra már egy szürke gém is leszállt!
Hihetetlen!
Ti meglesitek a madarakat?
Hűha, micsoda fajgazdagság! A mi városi kertünkben lényegesen szerényebb a felhozatal, de én is nagyon szeretem etetni és meglesni a madarakat. Tavaly télen, amikor a gerincműtétem után lábadoztam ez volt a legkedvesebb elfoglaltságom, igaz, mást nem is nagyon tudtam csinálni :) Sokat segített a kis vörösbegy, aki gyakran meglátogatott.
VálaszTörlésÉvi, nagyon örülök minden bejegyzésednek, így ismeretlen ismerősként is gondolok rád és sok erőt kívánok neked a gyógyuláshoz vezető úton!